Hír

AZ INTRAVÉNÁZÁS ALKALMAZÁS TÖRTÉNETE ÉS Evolúciója

A gyógyszerek intravénás beadása a tizenhetedik századra nyúlik vissza, amikor Christopher Wren ópiumot fecskendezett egy kutyába libatollal és sertéshólyaggal, és a kutya „elkábult”. Az 1930-as években a hexobarbitál és a pentothal bevezették a klinikai gyakorlatba.

Az 1960-as évek farmakokinetikájában alakultak ki az intravénás infúziók modelljei és egyenletei, az 1980-as években pedig bevezették a számítógéppel vezérelt intravénás infúziós rendszereket. 1996-ban mutatták be az első célirányos infúziós rendszert (a „Diprufusor”).

MEGHATÁROZÁS

A célzott infúzióAz infúzió olyan módon szabályozott, hogy megpróbálja elérni a felhasználó által meghatározott gyógyszerkoncentrációt a kérdéses testrészben vagy a kérdéses szövetben. Ezt a koncepciót először Kruger Thiemer javasolta 1968-ban.

FARMAKOKINETIKA

Elosztási mennyiség.

Ez az a látszólagos térfogat, amelyben a gyógyszer eloszlik. Kiszámítása a következő képlettel történik: Vd = a gyógyszer dózisa/koncentrációja. Értéke attól függ, hogy a nulla időpontban – bolus után (Vc) vagy infúzió utáni egyensúlyi állapotban (Vss) számítják.

Felmentés.

A clearance a plazma térfogatát (Vp) jelenti, amelyből a gyógyszer egységnyi idő alatt kiürül, hogy figyelembe vegyék a szervezetből való kiürülését. Clearance = Elimináció X Vp.

A clearance növekedésével a felezési idő csökken, és az eloszlási térfogat növekedésével a felezési idő is csökken. A clearance annak leírására is használható, hogy a gyógyszer milyen gyorsan mozog a rekeszek között. A gyógyszer kezdetben a központi rekeszbe kerül, majd a perifériás részekre. Ha ismert a kezdeti eloszlási térfogat (Vc) és a terápiás hatás kívánt koncentrációja (Cp), akkor kiszámítható a telítő dózis a koncentráció eléréséhez:

Töltődózis = Cp x Vc

Használható a folyamatos infúzió alatti koncentráció gyors növeléséhez szükséges bólusdózis kiszámítására is: Bolusdózis = (új – Cactual) X Vc. Az infúzió sebessége az egyensúlyi állapot fenntartásához = Cp X Clearance.

Az egyszerű infúziós sémák nem érik el az egyensúlyi állapotú plazmakoncentrációt az eliminációs felezési idő legalább ötszöröséig. A kívánt koncentráció gyorsabban érhető el, ha a bolus adagot infúziós sebesség követi.